Edgar Allan Poe: Meghökkentő történetek / Unexpected Stories

Edgar ​Allan Poe a XIX. század elején megerősödő amerikai irodalom első klasszikus alakja. Novellái – ő a modern amerikai novella megteremtője – bár­mennyire kalandos is legyen a cselekményük, rö­vid, zárt történetek. Szerkezetük racionális, céltuda­tos. Lényegük a csattanó, a meghökkentés. Az ér­dekfeszítő cselekmény minden fordulata mérnöki pontossággal e felé halad, minden elem e legvégső hatásnak van alávetve. Az író a tudatosság esztétikáját vallja, csapongó, meghökkentő novelláiban is fokozott jelentőséget nyer az ész munkája.

Poe hosszú ideje ismert és népszerű hazánkban, műveit már a múlt szá­zad utolsó harmadában sokan fordították, de igazi prózaírói sikerét Babits Mi­hály és Pásztor Árpád klasszikussá vált fordításkötetei hozták meg. Az író művészetében a fantasztikum és a ráció különös keveréke vonzotta őket.

A kétnyelvű kötetben elsősorban a prózában is költői Poe-val találkozunk, a vizionárius, romantikus művésszel, kísérteties tájak és helyzetek lázas ál­modójával. Személyes lidércnyomások elevenednek meg az elbeszélések­ben: az elevenen eltemetett tetszhalott (Az elsietett temetés), az alkoholmá­morban elkövetett esztelen-oktalan gyilkosság (A perverzió démona), a vég­zet elől való menekülés képtelensége (Az Usher-ház vége), de megjelenik a komikus-fantasztikum (Az elveszett lélegzet) és a szorongásos álom ta­lán legmeghökkentőbb példája: A vörös halál álarca. Az elbeszélések mara­dandó hatásának titka, hogy Poe nem elsősorban a hátborzongató elemek mesteri elrendezésével és fokozásával keresi a hatást, hanem a költői esz­közökkel megteremtett atmoszférával.