A szerkesztőnek ezúttal aligha lehet más dolga, mint előzetesen elnyerni az olvasó jóindulatát. Azét az olvasóét, aki ilyen-olyan okból, ki tudhatja miért, kezébe kapta-vette ezt a könyvet. Vajon a tény, hogy kötetünk címét Voltaire-től kölcsönöztük, rokonszenvet kelt, vagy inkább a gyanakvás felszítására alkalmas? Netán jobban járunk, ha a bevezető esszéből azt a Nagy Frigyes-i gondolatot emeljük ki, mely szerint "odáig kellene vinni a dolgokat, hogy minden ember szégyellje fanatizmusát és türelmetlenségét"?

Nos, a további oldalakon jelentős szerephez jut a gyarló emlékezet. Előszó gyanánt az Országgyűlés elnökasszonyával beszélgettem a szerepről, amit a szuverén ember vállal, s betöltvén azt, hite szerint fogalmazza mondandóját és küldi szíve, meg hivatása üzeneteit. S nem engedhet a gyarlóságnak, mert hite is, hivatása is pontosságra kötelez.

**********