R. A. Salvatore: Generációk trilógia (új könyv)

R. A. Salvatore: Időtlen (Drizzt legendája 31.) (Generációk 1.)

Évszázadokkal ​ezelőtt Menzoberranzanban, a Pókok városában egy ifjú fegyvermester jóval nagyobb hírnévre tesz szert, mint azt a saját és vagyontalan házának rangja indokolná.

A nagyobb házak figyelemmel kísérik, és az egyik ház anyja úgy dönt, kell neki ez a férfi. Ám olyasvalaki hozza el neki a hőn áhított trófeát, aki maga is kedveli a fegyvermestert.

Így kezdődött Zaknafein és Jarlaxle barátsága, és így kezdődött Zaknafein és Malice anya viszonya, melynek gyümölcseként a világra jött Drizzt Do’Urden.

R. A. Salvatore ezúttal Mélysötét egy új arcát mutatja, méghozzá Zaknafein és Jarlaxle szemén keresztül – a sötétség mélyén lapuló árnyékok ezúttal a megszokottól merőben eltérő lehetőségeket rejtenek, és ízelítőt kaphatunk abból, milyen szövevényes kalandokat tartogatnak az Elfeledett Birodalmak…

A régi barátok új kalandjai vetekednek az évszázadokkal ezelőtti próbatételekkel, de most l Drizzt, az Észak hőse, Kane nagymester tanítványa is csatlakozik hozzájuk, így apa és fia újra egymásra talál.

Csakhogy az örökké veszélyes Lolth ezúttal is álnok terveket szövöget. Démonok kerülnek titokban a mit sem sejtő felszíni világba, és a kirobbanó zűrzavar és háború az eddigi legnagyobb kihívás elé állítja a három drow-t.

R. A. Salvatore: Végtelen (Generációk 2.) (Drizzt legendája 32.)

Zaknafein ​Do’Urdent múltban és jelenben, folyton-folyvást kétségek gyötörték. Lelkének háborgását csak fokozta, hogy férfiként alsóbbrendűnek számított a sötételfek hagyományosan nők uralta társadalmában. Csupán a valaha élt egyik legkiválóbb fegyvermesterként kivívott státuszának és Jarlaxle, a zsoldos barátságának köszönhette, hogy sikerült megőriznie az ép eszét. Halálakor pedig megnyugvással tölthette el a tudat, hogy öröksége tovább él a fiában, Drizztben.

Csakhogy... valaki nem akarta, hogy Zaknafein halott maradjon. Így tehát visszatért az életbe, több száz évvel később, egy olyan világba, ami idegen számára. Fiának bajtársai a legkevésbé sem hasonlítanak azokra a gőgös és elvakult férfiakra, akikhez előző életében szokott. Drizzt társaságába elfek és törpék mellett mind közül a legrosszabb: egy emberi feleség tartozik.

Zaknafein küszködve igyekszik boldogulni a megváltozott új világban, de rá kell jönnie, hogy egy dolog ugyanolyan maradt: a démonok és egy drow nagyasszonyanya mesterkedései, aki elégedetlen családjának a Házak rangsorában betöltött pozíciójával.

Bár az idő folyása elsodorta, Zaknafein harcos maradt. Nem számít, milyen előítéleteket kell leküzdenie, egy dologban biztos: hogy teljesíti a kötelességét, és Drizzt oldalán fog küzdeni, hogy megfékezhessék a világot elborító, sötét áradatot.

R. A. Salvatore: Örök (Generációk 3.) (Drizzt legendája 33.)

Zaknafein Do’Urden megharcolt önmagával: miután visszatért a halálból, és váratlanul ismét a fia, Drizzt mellett találta magát, le kellett számolnia saját drow előítéleteivel, hogy segítségére lehessen Drizztnek és barátainak a Pókkirálynő elleni küzdelemben, és együtt megfordíthassák a sötétség áradatát. Sok nehéz csata áll mögötte, és a túlélés rettenetes áldozattal járt, a harcok azonban még korántsem értek véget.

Zaknafein démonokkal és driderekkel néz szembe, és akárcsak ifjúkorában, most is úgy érzi, Menzoberranzan puszta létének teljes súlya az ő vállára nehezedik. Hiába áll mellette régi barátja, a zsoldosvezér Jarlaxle: helyzetük kilátástalan, esélyeik meglehetősen csekélyek. A két legendás harcosnak minden erejét és találékonyságát össze kell szednie, ha túl akarják élni a túlélhetetlent.

Bár kivételes tehetségű fegyvermesterként is épp elég terhet cipel, Zaknafein sorsa további kihívásokat tartogat. Amikor az események váratlan fordulatot vesznek, Zaknek rá kell jönnie, hogy nem elég, ha győzedelmeskedik a sötétség felett. Azt is meg kell tanulnia, hogyan fogadja el a legyőzhetetlent: magát az életet.