Stephan Reimertz: Analízis macskagyökérrel - Woody Allen

Ha megkérnének néhány hölgyet, mondjanak példát az antiférfi típusra, Woody Allen biztosan dobogós lenne. Ezek után ki gondolná, hogy megőrültek érte a nők? Ki ne tudná megnevezni legalább egy filmjét? De vajon mit adott a világnak? Mert hiszen minden filmje a szex és a halál körül forog! A huszadik század parabolikus görbe tükrét durván belenyomja az arcunkba, nevetségessé tesz bennünket magunk és partnerünk előtt. Pedig úgy általában nem kedveljük, ha lelepleznek. Első ránézésre nem hős alkat, de még másodikra sem. Mégis vállalja a kilátástalan harcot: a kisember szemben a világgal! Mindennapjaink apró dolgait hajlamosak vagyunk gigászi küzdelemként megélni, Allen szatirikus hangvételével segít őket visszahelyezni a maguk helyére. Egy példa gondolatmenetére: Borisz falusi zsidó, akit mint az orosz hadsereg katonáját a franciák foglyul ejtenek, és halálra ítélnek. A Condemned (1977) című elbeszélésében ezt a történetet gúnyolja ki: „Fogalmam sincsen, hogy kerültem ilyen kínos helyzetbe. Teljességgel hihetetlen. Egy olyan bűntettért oltsák ki az életem, amit el sem követtem. Természetesen, végül is az egész emberiség nem ugyanabban a csónakban ül, ugyebár? Csak nem ítélik el az emberiséget egy olyan bűntettért, amelyet sohasem követett el? A különbség csupán annyi, hogy az emberek majd valamikor halnak meg, én viszont hajnali hat órakor. Az ítéletet ötkor kellett volna végrehajtani, de jó ügyvédem volt.”