Nagyon tetszett a novelláskötet, több okból is.
Kicsit hasonlít a 'Vér városa' című gyűjteményre (egy másik személyes kedvencem), csak itt nem a helyszín azonos, „csupán” a vezérmotívum, nevezetesen a bíborgyöngyök megszerzése. Ennél a kötetnél szerencsésebbnek érzem a tagolást, mint a fent említett másik műnél. Jobban kihozza a történet dinamikáját, hogy a kezdő, illetve az átvezető novellákat ugyan az a személy írja (az ötlet szülőatyja, csakúgy mint a Vér városánál, Kornya Zsolt), és hogy vannak egyáltalán ilyen epizódok.
A másik dolog, ami megnyerte a tetszésem, az az alapszituáció profánsága. Ez a „na mibe, hogy én szedek össze több olyan kis vackot” dolog valami hatalmas ötlet. Pontosan az egyszerűségében rejlik a dolog húzóereje, hiszen semmi világmegváltó dolog nincs benne, csupán egy fogadásról szól a vadászat. Viszont maximálisan bemutatja a 'hatalmasok játékában az egyszerű emberek vesztenek rajta' gondolatmenetet.
Tetszett még a novellák főszereplőinek kisstílűsége (gondolom Kornya ráhatására), mert én már kicsit megcsömörlöttem a fényes páncélú lovagoktól, mindentudó varázslóktól, és a többi, és a többi.
Abszolút megérdemli a könyv az öt csillagot, és fel is került a kedvenc magus műveim közé is (nincs túl sok).