Dahlia ​néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást – éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.

**********